már úton leszünk a nyugati part felé. A szállások java már lefoglalva, kezd realitássá válni ami eddig csak képzelgés volt. A napok mennek, az étel egyre unalmasabb, az élet egyre unalmasabb. Túl vagyunk a szülők látogatásán is. Érdemes tudni, hogy ez a tábor nem tartozik a legolcsóbbak közé. Ide olyan emberek küldik a fiaikat, akiknek vagy van pénzük eltartani egy dögös és buta feleséget, vagy van pénzük dögössé operáltatni egy kevésbé buta feleséget. Ez az ebédlőben dolgozó srácok közt egy új játékot szült (Real or Fake) ami tulajdonképp egy laza stírölésben merül ki, amikor is szavazással próbálják megállapítani az aktuális anyukáról, hogy valódi avagy plasztikázott. Jó játék. Este az NBA keretei közé éppen nem beférő irtózat benga feka kosarasok szórakoztatták a gyerkőcöket és minket is. Kedvenc játékuk a YOU ARE OUT volt. Csak hogy mindenki el tudja képzelni miről is van szó: egy 2 méteres brutálnagy fószert körbeállnak a kisgyerekek, ő passzol nekik és ha valamelyikük nem kapja el a passzt, a kétajtós betonbudi méretű cimboránk közli vele hogy YOU ARE OUT! (ezt természetesen a közönség is skandálja) Végül csak egy maradhat mint a hegylakóban... Persze a nyolcévesek szivatásánál nívósabb produkcióval is készültek a srácok (pl. félpályán túlról háttal állva csont nélkül bedobni a labdát(!) és hasonlók) Tátottuk a szánkat. Más: Ez egy szabad ország, itt vízzel oltják az égő elektromos kábelt. Legalábbis egy próbálkozás volt rá. Szép nyári nap, töltögetem a vizeimet mikor észreveszem, hogy a steak-kukták legjobbika igencsak sasol a tető felé. Biztos valami neurológiai probléma vagy csak egy olyan helikopter amilyet még nem látott-gondoltam magamban. Azért csak megkérdeztem, mi érdekeset lát odafönn. "Ég a tető"-hangzott a lényegre törő válasz. Aziggen mondom. :) Nyugodtan feltünésmentesen megmutattuk Jerrynek is, hogy éppen megsemmisülőben van a munkahelye. Telefonhívások, próbálkozás egy gyenge slaaggal eloltani a lángoló villamos vezetéket mindez letargikus nyugodtsággal. Ez kérem Ámerika! Persze a dolog megoldódott magától, a tűz kialudt és másnapra már a javítás is kész lett. Megint más: Medve a táborban. Ma majdnem láttam igazi medvét szabadon kószálni. A sztori kevésbé érdekes: Bizonyíték1: Ryan (ismertebb nevén szőkecigány) egyszer csak odaböki nekem délután: There is a bear stay around there. Erre én: okay-csak ahogy szoktam (még tőmondatokban sem). Miután elviharzott drága redneck cimborám, elkezdtem gondolkozni, hogy ez most egy igazi medve volt avagy bear=hordoz/visz/cipel lesz. Az előbbi. Sétált az úton állítólag. És látni szeretném. Bizonyíték2: nem tudom mennyire számít, de láttam ma egy viszonylag nagy gittet a földön. Egy borzhoz képest túl nagy egy emberhez képest meg nem eléggé büdös. Remélem találkozok a gazdájával, ha Bubu vagy MaciLaci az. Filmajánló rovat: megnéztem a héten az Út a vadonba (Into the wild) című filmet. Tetszett. Kellemes ráhangolódás volt az utazgatásra. Az a fajta film aminél ha sikerül beleképzelni magad a főhős szerepébe, szinte már undort érzel miatta, hogy nem te vagy az az ember. Én legalábbis ezt éreztem. Ha fele olyan őszintén tudok élni mint amit ebben az utópiában láttam, már jól fogom érezni magam. És a zenéje is jó: https://www.youtube.com/watch?v=6CD1EaUFIeo&playnext=1&list=PL50110908838619CB Ennyi mára-béke
Bennigan's, boredom, capricious weather, hopes
2011.07.09. 01:15 Pittyhú
Miután sikerült véletlenül kitörölnöm a bejegyzés félig kész első verzióját, inkább kihagyom a nagyzoló bevezetést. A legutóbbi olyan említésre (se) méltó esemény ami után írni akartam, az első amerikai sörözés élménye volt. Igazi sárga iskolabuszokkal becipeltek minket a városba, kiraktak minket a pub előtt, és hagyták 3 egész óráig "töltődni" az edzők és alkalmazottak díszes táborát. Van kritikám mind a helyről, mind a társaságról. A pub ahova érkeztünk nélkülünk kihalt, de amúgy egészen igényes hely. Grillezős sörözős karaokezós szórakozóhely. Zsenge koromnál fogva nem tudok első kézből információkkal szolgálni a sörcsapolás minőségét illetően, de ahogy hallottam a borravalót csúnyán elvárják a drága és szar sörükért. Utóbbi 2 infó első kézből személyesen tőlem. Ha nem lettem átejtve, akkor minden bizonnyal a Budlight becenevű sörigénytelenséget volt szerencsém megízlelni. Nem ajánlom senkinek, aki szereti a finom söröket, az Európát is szereti. Persze (remélem) ez csak egy volt a legrosszabbak közül. A nevelők neveletlenek voltak, a drága sör hatott, a világ szinte minden részéről összegyűlt társaság jelentős része nemcsak bebaszcsizott, hanem már-már vállalhatatlanra itta magát. Tisztelet a kivételnek (Írország, Magyarország) akik fogyasztási és józansági fölényben is voltunk. A szokásos váratlan zuhé pontot tett az este végére még a busz érkezése előtt. Hazaút után általános hadiállapot uralta a konyhát és az étkező nem elhanyagolható részét. Az esőben sprintelő versenyzők a fél karjukat hajlandóak lettek volna odaadni egy falat shitfoodért ha még éhesek is lettek volna, de szerintem csak zabáltak... Más... Végre kaptam távrecsegőt, hogy nyugodtan lazulhassak a tábor bármelyik részén anélkül, hogy valaki kiszáradna. Első ötletem ezzel kapcsolatban, hogy iszonyat faviccekkel fogom bombázni Bartot, aki az egyetlen személyes főnökségem és mellesleg baromira hasonlít Smith vadőrhöz a MaciLaciból (2 dimenziós és mindig előkerül ha sumákolsz).
A mai nap folyamán sikerült leszednem 4 gyönyörű dísztárcsát egy másik golfkocsiról és egy kicsit megpimpeltem a jó öreg Jag-et. Igen jól bírja a strapát szegénykém kapott már erdei kiképzést, női vezetésből fakadó 3 farönkön átrongyolást, gázbowdenbe ágbeakadást és még ép. Ép és épp eléggé retkes is.
Megint más: Sikerült lefoglalni a repjegyünket a nyugati parti party-túrához. A terv a következő:
1. Tábor végetér-elkocsikázunk Woodstockba (ha iszlám lennék, valószínűleg inkább Mekkát választottam volna, de így...)
2. Boston-engem személy szerint a vízen és a BME nagytesóján (MIT) kívül nem sok minden érdekel ebből. 3. Suhanás San Franciscoba (stipistop az ablak melletti hely) itt sok látnivaló van, részletesebben majd később. Kötelező: hallgatni útközben ezt: https://www.youtube.com/watch?v=bch1_Ep5M1s
4. Los Angeles-ez kevesebb idő lesz. Sok látnivaló, Hollywood felirat csillagos út, Whisky a gogo - zene: https://www.youtube.com/watch?v=41ohFqkhASUBeverly Hills - zene: https://www.youtube.com/watch?v=Jyk8_TGw8PE&feature=fvst
5. Las Vegas-Nevada, kaktuszok, fények és őrült emberek. És olcsó szálláshely. https://www.youtube.com/watch?v=5Jj3wZVc7nw Grand Canyon, Route 66
6. New York-némi héderezés, nézelődés, aztán már csak 10 óra és megint otthon rontom a levegőt.
See you later aligator!
1 komment
Invasion
2011.06.27. 18:39 Pittyhú
Megjöttek a lurkók a táborba. Sokan. Nagyon sokan. Vége a száguldozásnak, a zenehallgatásnak vezetés közben, viszont van meló végre bőven. A staffból párunkban rögtön fölmerült a gondolat, hogy el kellene tenni egyet-kettőt láb alól. Láb alá (értsd: a teniszpálya alá elásni) Vagy a jéggépet használni, vagy hamburgerhúst csinálni. Vannak ötletek. A csapat legnyugodtabb tagja is hasonló véleményen van a nagy átlaggal... Szerencsére még sikerült pár képet csinálnom a környékről a totális megszállás előtt.
Kezdünk belenyugodni az egyhangúságba, néhányan beleőrülni, de kemény a csapat. Én személy szerint jól megvagyok. Új utakat fedezek fel az erdőben, versenyzek az idővel és élvezem a napfényt, ami 4 esős (igen, jól csúszik a sáron a matchbox Jaguar) nap után megtisztelt minket a jelenlétével. Itt pedig egy kép a partról az irigyeknek:
1 komment
Irídiumi hetek
2011.06.20. 03:10 Pittyhú
Fine thanks :D Igen, így a félév végére meglett minden vizsgám ami még meglehetett-értsd: nem vágnak ki az egyetemről, erről talán ennyit is. Jövőre jobban! Kalandosan, de sikerült eljutnom a Liszt Ferenc Reptér 2. termináljába és némi játszadozás után felkerültem a repülőre. A Delta légitársaság meglepően jól teljesített az elvárásaimhoz képest. Kaja szinte rögtön a felszállás után, üdítő elég gyakran, takaró, párna, amit akarsz meg mérhetetlen mennyiségű szemét és csomagolóanyag (az amerikaiak imádják a szemetet). Még gagyi fülhallgatót is osztogattak a sósmogyi mellé, hogy hallgathassam a feka árenbít, a countryt vagy a kommersz szart. A repülés jó buli, ezt érdemes leszögezni. Bakancslista 1.: Ha lenne ilyenem, valószínűleg szerepelt volna benne, hogy 10 kilométer magasan 800 km/óránál kábelt fektessek :) (nekem ez sokat jelent) jó érzés. Kiváltképp, ha nem egy légörvény közepén sikerül. Vagy egy tornádótölcsér(!) fölött. GY.K.: http://www.rtlklub.hu/hirek/kulfold/video/132299 igen, ez a mi gépünk volt. Pár dolog az útról: tölcsért nem láttam, pár embernek kiborult az üdcsije mikor rászaladtunk a hepehupás részre de nekem kifejezetten tetszett, villámok meg vihar volt, pánik nem, de leszállás után a taps a pilótának azért őszinte volt. Bónusz: megjártam Washington DC-t, pedig nem terveztem, átjutottam egy másik kontinensre anélkül, hogy bármikor is életem során láttam volna tengert vagy óceánt. Érkezés a fővárosba, metró, sok megálló.Nagyon sok. Jegyvétel a másnapi buszra. Bakancslista 2.: Ha lenne ilyenem, valószínűleg egy New York-i csövezést az aluljáróban semmiképp nem hagyok ki belőle. Nagy a kosz, olcsó a gagyi kaja, de segítőkészek az emberek. És nem dudál mindenki ész nélkül mint a filmekben. És mindenhol rendőrök vannak. Buszút: szép erdős táj, gyönyörű kőzetekkel és hegyekkel, pont az ellenkezője a fővárosnak. Minden épeszű ember ilyen helyen akarna lakni. Érkezés a táborba: minden klappol, mindenki kedves, egy félkezű rabló a tábor főnöke akit Tonynak hívnak és szintén nagyon csípi az ungarische munkaerőt. Kifogtam a legmenőbb munkát, én vagyok a Juice-man. Golfkocsival jeges vizet hordani. Kell jobb? Le is égtem a napon. Dodzsemezek és napozok. Járművemet pedig csak The Jag-nek hívom. A Jaguar. Ezért fizetnek. Étel üdítő és sport-ezek mértéktelen mennyiségben rendelkezésre állnak. Fantörpikusan szép helyen van a tábor. Nappal vadnyulak és mókusok futkosnak a szobaajtó előtt, éjszaka szentjánosbogarak az erdőben. És ez mind nem mese... Ó igen és 8 év után másodszor is kopasz lettem.
1 komment
A viccet félretéve - blog ars poetica
2011.06.06. 03:16 Pittyhú
Mikor kezd el naplót vagy blogot írni valaki? Mármint mi a célja vele? Nem tudhatom az összes indokot, de szerintem az esetek többségében akkor, ha magányos az ember vagy épp úgy érzi, megcsömörlött az élete. Vagy ha kicsattan az örömtől mert olyan jól alakulnak a dolgai. Vagy ha azt hiszi, hogy rájött valami olyanra amit senki más nem tudott még. Rendet rakni a tudatban vagy dicsekedni. Vagy csak kiáltani a világ felé, hogy héé még itt vagyok. Vagy kiáltani csak, hogy héé itt vagyok. Mikor változik valaki? Ha nagyon akarja, küzd érte, tud-e változni? Úgy tud-e változni, ahogy akarna? Nem hiszem. Akkor hogy? Tegye fel a kezét, aki érzett már úgy, hogy azt sem tudta hogyan érez csak mondani akart valamit valakinek, de nem volt aki meghallgassa! Utálom a blogokat. Személytelen személyeskedésnek gondolom. Olyan frappáns lenne csak élménybeszámolónak felfogni ezt az oldalt és lehet hogy most rontom el, de az nem lenne a teljes igazság. Úgy érzem magam mint egy prostituált. Itt van amit gondolok és mindenki azt lát benne amit akar. Azt sem tudom, hogy kinek írok... Gyűlöllek 21. század! A távolságok lecsökkennek, a távolságtartás pedig nő. Nem tudom mióta vagyok idealista, de annyira tetszik hogy úgy érzem, mintha mindig is az lettem volna. Nem akarok kiábrándulni. Beteljesülni akarok. Remélem nem egyedül vagyok így.
1 komment
13 nap múlva
2011.06.05. 00:32 Pittyhú
ha semmi nem jön közbe, a nagymúltú Delta Erlányz lesz olyan kedves és elvisz engem és pár társamat néhány mérfölddel odébb. A légivállalat eddig 2 halálos balesetet produkált kb 17 millió repülésből ami egészen szépnek mondható. Az egyik honlap szerint... Egy másikon ez áll: "Az úgynevezett teljes veszteségi szám (Full Loss Equivalent), azaz a halálozási arányokat rögzítő arányszám is értelemszerűen ennél a társaságnál (American Airlines) a legnagyobb. A sorban második helyen a United Airlines áll, ezt követi a US Airways, a Delta és a Continental." Ez lesz az első repülésem, de én bízok a Bernoulliban, Kármán Tódorban, a pilótákban (pl.: Balu kapitány), a stewardessekben akik gondolom jól végzik a dolgukat és nem utolsó sorban a madarakban akik tudnak repülni. Most meg is nézem, hogy ablak melleti-e a helyem. Nem. Kár. Mondta a varjú. Mary Jane lesz az utazás ügyintézője. Ezt gondoltam, fontos megemlítenem, hogy mindenki nyugodt legyen felőlem - ott lesz Mary Jane, Spiderman, mindenki aki számít, baj nem eshet. Ez eddig nem túl izgalmas sőt, megígérhetem még egy darabig nem is lesz izgalmasabb, de aztán annál inkább. Lesz itt borntubiwájld, számbáditulóv, pörpülhéjz, wontgetfúldögéjn és kentsztápp is csak ki kell várni. Illetve mindent elintézni 13 nap alatt...