HTML

Ha van még a világon...

Egy blog, ahol lesz zene, képek, Ámerika, filózgatás, versek és miegymás. És ki tudja meddig fog tartani.

Friss topikok

  • shaman87: az 5. zenét nem lehet magyarorisztánban lejátszani =( A tripterv meg tetszik, de hová lett belőle... (2011.07.09. 09:10) Bennigan's, boredom, capricious weather, hopes
  • drsorkalman: nagy a csönd... mi a stálysz az óceánon onnan? (2011.07.02. 22:44) Invasion
  • shaman87: Lájkolom a kis kocsit :D Lehet vele csapatni keményen, mi? :D (2011.06.20. 12:53) Irídiumi hetek
  • drsorkalman: hogy kinek írsz, ki olvassa? a régi harcostársak, tiszta szívű jóbarátok, rock n' roll testvérek,... (2011.06.06. 20:04) A viccet félretéve - blog ars poetica
  • shaman87: www.youtube.com/watch?v=AhreCLlcq3Q és a Coolio féle verzió a Half Baked-ből: www.youtube.com/watc... (2011.06.05. 07:57) 13 nap múlva

Linkblog

A viccet félretéve - blog ars poetica

2011.06.06. 03:16 Pittyhú

 Mikor kezd el naplót vagy blogot írni valaki? Mármint mi a célja vele? Nem tudhatom az összes indokot, de szerintem az esetek többségében akkor, ha magányos az ember vagy épp úgy érzi, megcsömörlött az élete. Vagy ha kicsattan az örömtől mert olyan jól alakulnak a dolgai. Vagy ha azt hiszi, hogy rájött valami olyanra amit senki más nem tudott még. Rendet rakni a tudatban vagy dicsekedni. Vagy csak kiáltani a világ felé, hogy héé még itt vagyok. Vagy kiáltani csak, hogy héé itt vagyok. Mikor változik valaki? Ha nagyon akarja, küzd érte, tud-e változni? Úgy tud-e változni, ahogy akarna? Nem hiszem. Akkor hogy? Tegye fel a kezét, aki érzett már úgy, hogy azt sem tudta hogyan érez csak mondani akart valamit valakinek, de nem volt aki meghallgassa! Utálom a blogokat. Személytelen személyeskedésnek gondolom. Olyan frappáns lenne csak élménybeszámolónak felfogni ezt az oldalt és lehet hogy most rontom el, de az nem lenne a teljes igazság. Úgy érzem magam mint egy prostituált. Itt van amit gondolok és mindenki azt lát benne amit akar. Azt sem tudom, hogy kinek írok... Gyűlöllek 21. század! A távolságok lecsökkennek, a távolságtartás pedig nő. Nem tudom mióta vagyok idealista, de annyira tetszik hogy úgy érzem, mintha mindig is az lettem volna. Nem akarok kiábrándulni. Beteljesülni akarok. Remélem nem egyedül vagyok így.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://havanmegavilagon.blog.hu/api/trackback/id/tr802960703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drsorkalman 2011.06.06. 20:04:54

hogy kinek írsz, ki olvassa?

a régi harcostársak, tiszta szívű jóbarátok, rock n' roll testvérek, tőrőlmetszett idealisták a realizmus mocsarába ragadva. so keep on writing!
süti beállítások módosítása